Rekord magasságban a BMW - fennállása során először
1919. június 17-én egy tapasztalt tesztpilóta, Franz Zeno Diemer segítette hozzá a BMW néven induló kisvállalkozást fennállása első világrekordjához: a müncheni Oberwiesenfeld repülőtérről felszállva szenzációs magasságba emelte a Deutsche Flugzeugwerke BMW IV hajtóművel dolgozó repülőgépét. A 230 lóerős motort kifejezetten extrém magasságok meghódítására tervezték, Diemer pedig másfél órás repülőútja során egészen 9 760 méteres magasságig jutott vele. A nyitott légterű pilótafülkében a rekordernek nem csupán a mínusz 50 Celsius fokig süllyedő hőmérséklet kihívásaival, de a fokozatosan csökkenő oxigénszinttel is meg kellett küzdenie. Korábban egyetlen másik repülőgép sem volt képes ilyen magasságba emelkedni.
Az első négykerekű, a BMW 3/15 PS
Tíz esztendővel később a BMW portfólióján már a motorkerékpárok is jelen voltak, ideje volt hát továbblépni: a vállalat igazgatótanácsa úgy döntött, hogy beszáll az autóiparba. Az elnöki székben még ekkor is az a Franz-Josef Popp foglalt helyet, akivel a vállalat korábban kitört a repülőgép-hajtóművek piacáról. "A motorkerékpár-gyártás területén felhalmozott szaktudásunk lehetővé teszi számunkra, hogy a népszerű piacnak ígérkező kisautók tömegtermelésébe is belevágjunk. Ezen szemléletet követve, fel is vásároltuk a Fahrzeugfabrik Eisenach autógyártót" - jelentette be Popp a vállalat évértékelő ülésén. 1929. március 22-én így legördült a berlini gyártósorról az első BMW 3/15 PS modell, amelyből 1932-ig mintegy 16 000 példány látott napvilágot.
A klasszikus Mini
A legendás tervezőmérnök, Alec Issigonis egy szalvétára rajzolta fel a forradalmi kisautó első skicceit, mígnem 1959. április 4-én az első klasszikus Mini elhagyta a birminghami Longbridge-ben működő Austin-gyárat. 3,05 méteres karosszériahosszúsága ellenére a kisautó négy embernek és csomagjaiknak is elegendő helyet biztosított. Issigonis egy merőben új járműtervezési megoldást eszelt ki, elsőkerék-meghajtással, keresztben beépített négyhengeres orrmotorral és aláépített váltóházzal. Eme forradalmi járműszerkezet megteremtette a legjobb előfeltételeket a kreatív helykihasználás és a vérpezsdítő agilitásban rejlő vezetési élmény kettőséhez, amely mind a mai napig a brit prémiumgyártó modelljeinek műszaki alappillére. A technológiát ezt követően gyakorlatilag az összes autógyártó vállalat átemelte saját portfóliójába.
Áttörés a kompakt BMW 700 modellel
Az 1950-es években a vállalat a BMW Isetta és az abból kifejlesztett BMW 600 modellekkel jelentős mértékben hozzájárult a fiatal Német Szövetségi Köztársaság úthálózatának benépesítéséhez. Az ügyfelek igényei azonban tovább nőttek, az egyre csökkenő értékesítési mutatók pedig egy hagyományos felépítésű kisautó után kiáltottak. Az áttörés ötletével a bécsi BMW-importőr, autótervező és korábbi autóversenyző, Wolfgang Denzel állt elő, aki bemutatta a BMW igazgatótanácsának a kétajtós lépcsőshátú modell koncepcióját, az olasz formatervező, Giovanni Michelotti keze munkáját dicsérve. Ez a prototípus szolgált az 1959. június 9-én bemutatott BMW 700 modell műszaki alapjául. 1965-ig a gépkocsiból több mint 190 000 darab látott napvilágot, meghozva az áttörést a vállalatnak.
A kisrészvényesek kivívják a BMW további függetlenségét
Az autóipart és a motorkerékpár-gyártást egyaránt sújtó értékesítési problémák az 1950-es években komoly gazdasági nehézségek elé állították a vállalatot. A BMW 1959. december 9-én megtartott évértékelő ülésén napirendre került, hogy a Daimer-Benz AG felvásárolja a céget, az esetleges tulajdonosváltást követő, felvázolt szerkezeti változtatások azonban a legtöbb kisrészvényes érdekével szembementek. A heves hangulatú egyeztetések közepette Friedrich Mathern ügyvéd így megtámadható pontokat keresett a hivatalos tervezetben és kimutatta, hogy a BMW 700 modell fejlesztésének teljes költsége az 1958-as pénzügyi kiadások között szerepel, indokolatlanul. Megtámadta továbbá a hivatalos tervezet azon pontját is, amely aránytalanul alacsonyra taksálta a BMW márka és a vállalat munkaerejének értékét. Az ülést végül berekesztették, a stuttgarti gyártó vételi ajánlatának határideje pedig lejárt. Jóllehet, a BMW független vállalat maradt, a gazdasági krízis azonban ekkor még nem oldódott meg. A megoldást Herbert Quandt főrészvényes fokozott elköteleződése jelentette, aki biztosítékot adott a folytatásra és 1960-ban egy olyan szerkezeti változtatást eszközölt, amely a kisrészvényesek érdekeit is figyelembe vette.
Új korszak virrad a motorkerékpár-gyártásban
Az 1930-as évektől kezdve, egészen a II. világháború utánig, a BMW égisze alatt gyártott repülőgép-hajtóművek, illetve gépkocsi- és motorkerékpár-alkatrészek Berlinben készültek. 1969-ben a motorkerékpárokat termelő teljes gyártósort is Münchenből Berlinbe költöztették, és ezzel párhuzamosan kezdetét vette a BMW /5 modellsorozat gyártása. "Semmi kétség afelől, hogy immár évek óta a BMW készíti a világ legjobb, legfejlettebb motorkerékpárjait. Célunk, hogy ez a jövőben is így legyen" - mondta a berlini gyár akkori műszaki igazgatója, Helmut Werner Bönsch. És igaza volt: a BMW 50/5, a BMW R 60/5 és a BMW R 75/5 modellek a leginnovatívabb járműszerkezeti megoldások szerint megtervezett, sportos túramotorok voltak, teleszkópos első villával és változó hátsókerék-felfüggesztéssel. Sőt mi több, a motorkerékpár-gyártás történetében először, a bajor prémiumgyártó ügyfelei eltérő fényezésű modellváltozatok között válogathattak.
Versenypályára gurul a BMW M1
A középmotoros sportautóként megálmodott BMW M1 már álló helyzetben is lélegzetelállító jelenség volt, vérpezsdítő karakterét azonban leginkább a versenypályán csillogtatta meg - túlnyomó többségében a modell számára alapított BMW M1 Procar sorozatban. A Forma-1 európai betétfutamaként híressé vált szériát Jochen Neerpasch, a BMW Motorsport GmbH igazgatójának kezdeményezésére hívták életre 1979-ben és 1980-ban. A 470 lóerős autók volánja mögött a száguldó cirkusz és a túraautó-világbajnokság profi pilótái versenyeztek egymással. Az első futamot 1979. május 12-én rendezték a belgiumi Zolder aszfaltcsíkon, amelyet tizenhat további megmérettetés követett.
A BMW X5 világpremierje
Egy sokoldalú, összkerékhajtású gépkocsi, amely nem csupán az épített utakon túl képes lebilincselő menetteljesítményt nyújtani, de az aszfalton is dinamikus sportossággal büszkélkedhet - így harangozta be a BMW 1999 őszén a világ első Sports Activity Vehicle (SAV) modelljét, a BMW X5-öt. Néhány hónappal később az elképesztő teljesítménnyel felvértezett, kísérleti járműként megépített BMW X5 Le Mans is megszületett, amelynek V12-es benzinmotorja több mint 700 lóerőt préselt ki magából. A koncepcióból Hans-Joachim Stuck autóversenyző 309 km/órás végsebességet autózott ki a Nürburgringen. Most, az első SAV modell világpremierje után húsz évvel, a BMW X modellcsalád már hét tagot számlál, amelyek 2018-ban a BMW globális értékesítési teljesítményének 37,3 százalékát tették ki.
Megszületik a kerekekre rajzolt szépség, a BMW Z8
1999-ben a BMW a roadsterek történetében is mérföldkövet állított fel: a dán tervező, Henrik Fisker munkáját dicsérő BMW Z8 a Frankfurti Nemzetközi Autószalonon ünnepelte világpremierjét. A magával ragadó kétüléses elegáns vonalvezetése a legendás BMW 507 formanyelvét idézte, luxus minőségű utastere pedig mind a mai napig rabul ejti a vezetés szerelmeseit. A klasszikus arányok mögött innovatív technológia bújt meg: önhordó alumínium alváz és 400 lóerő maximális teljesítményre képes V8-as benzinmotor. A 2000 és 2003 között gyártott BMW Z8 roadsterből mindössze 5 703 darab készült Münchenben, kifejezetten a típusnak létrehozott gyártósoron.
Forrás: BMW Group PressClub Magyarország
