A márka mögött álló Ludwig és Mentesi Kft. 1995-ben kezdte meg működését Solymáron. Életre hívói, egy német-magyar házaspár a nyugaton nagy népszerűségnek örvendő, hazánkban azonban jobbára ismeretlen rozs- és magos kenyerekre hegyezték ki fő profiljukat. A két fiatal pék még odakint ismerkedett össze a kilencvenes évek elején, és együtt figyeltek fel a magyarországi pékkultúrában tátongó hatalmas piaci résre.

A recepteket saját maguk fejlesztették ki, a hazai versenytársakkal ellentétben nem dolgoznak kész keverékekkel. Ez német sajátosság, odaát ugyanis a legtöbb pék saját kezűleg hozza létre egyéni konyháját, amit azután eltart a jellemzően lokálpatrióta piac. Ez a metódus már önmagában is termékelőnynek számít a kor pékáru szegmensében.

A cégek indulásának általános kezdeti döccenői mellett azonban a párnak egy nagyobb nehézséggel is szembe kellett néznie: az újszerű terméket övező tájékozatlansággal. A hagyományos kovásszal készült, savanykás ízű rozskenyeret rengetegen hozták vissza azzal a tévképzettel, hogy nyers, mert ragacsos a belseje. A gyerekcipőben járó társaságnak a rendelkezésre álló pénzből és apparátusból egyfajta edukációs programra futotta: egyenként kellet elmagyarázni a fogyasztóknak a rozskenyér sajátosságait.

Az első időkben a házaspár saját kezűleg készítette a péksüteményeket, amelyekből napi néhány tucat került eladásra. Első állandó partnerük a Budagyöngyében működő Szega Camembert sajtüzlet volt, és az együttműködés igencsak gyümölcsözőnek bizonyult. A gasztronómiai szakboltot második kerületi elhelyezkedése miatt ugyanis sok külföldi látogatta, akiknek a helyi fogyasztókkal ellentétben nem volt idegen a sajtkülönlegességek mellé kínált rozskenyér. Itt találkozott Ludwigék termékeivel a CBA egyik tulajdonosa is, így lett a magyar üzletlánc a kis vállalkozás első országos partnere. Mindez 1996-ban történt, azaz kevesebb, mint egy évvel a cég indulása után. Az ügyvezető elmondása szerint a mai napig nagyon jó a viszony, az üzleti kapcsolat immár 17 éves.

'96-ra datálható az első alkalmazott felvétele is. A cég lépcsőzetes növekedésbe kezdett, első sorban a termékek kuriózum jellegének köszönhetően. Fontos "termékelőnynek" számított a Németországból hozott munkamentalitás is, amelyet (az alapítók elmondása szerint) a frissen felvett dolgozóknak is meg kellett szokniuk.

A cég 2000-ben hajtotta végre első költözését, ekkor még Solymáron belül. Az új üzem mérete meghaladta az előző háromszorosát, 2008-ra a cég azonban ezt az épületet is kinőtte, így októberben építkezésbe kezdtek egy zöldmezős beruházás keretei között a szomszédos Pilisszentivánon. Az új létesítményben 2009-ben kezdődött meg a sütés. Az eladás egészen 2013 tavaszáig Solymáron maradt, amikor is követte a gyártást a szentiváni komplexumba. Itt egy nagy ablakon keresztül a fogyasztók meg is figyelhették, hogy hogyan készül az amit éppen esznek. Az új üzemmel együtt új gépek és eszközök beszerzésére is sor került. Így lényegesen nagyobb mennyiségben és sokkal hatékonyabban folyik a termelés.

Időközben az alapítók egyre nagyobb szükségét érezték egy önálló márkanévnek, egy brandnek, amely tömören és világosan elmondja, amit a hosszú, és más célra kitalált vállalatnév nem képes. Fontos szempont volt, hogy úgy utaljon a vállalat profiljára, hogy ne tartalmazza a piacon túltengésben tobzódó "pékség" szót. A Jókenyér márkanév váratlanul és hirtelen ugrott be a cég vezetőinek, marketingszolgáltatást a brand kialakítása során nem vettek igénybe.

Mára 12 Jókenyér üzlet működik, és 300 partnerbolt árulja a cég termékeit. A CBA mellett a SPAR és a LIDL is az ő áruikat kínálja polcain. Az alkalmazottak száma csaknem 100 fő. Az általuk gyártott kenyerek, zsemlék többsége főként teljes kiőrlésű liszt hozzáadásával készül, amit a vállalat saját üzemeltetésű malmában dolgoznak fel. A malom még a 2000-es évek elején kezdte meg működését, a cégvezetők ugyanis nem voltak megelégedve a teljes kiőrlésű lisztek kínálatával.

A növekedés maga után vont néhány változást, de ezek mind technikai jellegűek voltak. Röviden: a pékek egyre újabb és drágább gépekkel dolgoznak (a vállalat a német gépezeteket preferálja). Azonban van sok minden, ami nem változott. A vállalat vezetői a máig részt vesznek a napi munkában, ráadásul néhány méter választja csak el őket a "frontvonaltól", ahol a kenyerek és társaik készülnek. Ludwig Klára ügyvezető vélekedése szerint a növekedés lassú volta lehetőséget adott az emberi tényező és a családias környezet megőrzésére, az elmúlt közel két évtizedben mindig fontos szempont volt számukra az eliparosodás elkerülése.

Szintén nem változott a kenyér szíve-lelkét adó kovász összetétele, illetve, hogy minden nap emberkéz méri és készíti. Ez még mindig termékelőnynek számít a relatív stabil és nem sokat változó pékárupiacon, amely némileg szokatlan módon éppen egy új fejezet küszöbén áll. A kiskereskedelmi láncok újabban helyben sütött termékeket is árulnak. Talán ők is belátták, amit Kláráék a kezdetektől hangoztatnak: "A legjobb, amit a vevőknek adhatunk, egy meleg kifli."