A Pöttyös Túró Rudi története 1954-ig nyúlik vissza, amikor három magyar tejipari szakember (Takó Imre iparigazgató, dr. Ketting Ferenc, a Magyar Tejipari Kutató Intézet (MTKI) élelmiszeripari mérnöke és Borka Zsolt, aki az üzemi területet képviselte) kéthetes tanulmányútra utazott a Szovjetunióba a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők láttak először egy olyan terméket, mely a mai Túró Rudi ősének tekinthető. A túró-vaj-zsír keverékből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú és kerek formájú terméket, nem lévén információjuk annak nevéről, túró mignon-nak keresztelték el.

A tanulmányúton látottak alapján egy, a speciálisan a hazai íz és ízlésvilágnak megfelelő termék kifejlesztésével bízták meg az erzsébetvárosi tejüzem művezetőjét, Mandeville Rudolfot és csapatát. A művezetőt neve miatt sokan gondolják a névadás ihletőjének - tévesen. A termék elnevezése ugyanis Klein Sándor nevéhez fűződik, akit fiatal pszichológus szakemberként a név megalkotásán túl a csomagolás kifejlesztésére, valamint a bevezető reklámkampány lebonyolítására kértek fel. Az eredeti, piros copfos kislányfejjel díszített csomagolást - amelyen már a kezdetek kezdetén megjelent a pöttymintázat - Klein tanítványai készítették. Az ártatlannak tűnő név viszont nem váltotta ki a "szakma" osztatlan lelkesedését, a Hírlapkiadó Vállalat reklámcsoportjának akkori első embere egyenesen erkölcstelennek minősítette, és megtagadta a közzétételét. Ez azt is jelentette egyben, hogy a reklámmal megtámogatott termékbevezetés elmaradt.

A nagyüzemi gyártás a termékfejlesztés helyén, vagyis az erzsébetvárosi tejüzemben indult meg 1968-ban, de a gyártási körülmények nehézségei - pl. szűkös és kedvezőtlen helyszíni adottságok - miatt igen hamar átkerült Szabolcs megyébe. A Budapesten szétszerelt, faszerkezetes első gyártógépet először Nyíregyházára, majd Mátészalkára szállították, ahol a régi vasútállomás mellett található túróüzembe került. A gyártás megindításakor mintegy 25-30 fő dolgozott 3 műszakban a 6 csöves adagolóval rendelkező géppel, akik három műszakban szeletelték a túrókígyókat háromdekás darabokra, az akkori technológiának megfelelően: szemmértékkel.


következő oldal