Az esetek többségében viszont mindig rossz érzést vált ki belőlünk, kényelmetlen, vagy akár a bajnak az első jele is lehet, gondoljuk mi. Nincs ez másképp, ha két személy között alakul ki, hisz az vagy egy komoly konfliktus előszele, vagy már a következménye.

A csenddel verni is lehet, szól a kifejezés

Ha azt mondjuk, "egy átlagos veszekedés", akkor az embernek minden eszébe jut, csak a csend nem. Szót szó követ, olykor kiabálás, szenvedélyes gesztikulálás, valamint egymás szavába vágás is előfordul. Az egyik hosszú távon káros hatása ezeknek az incidenseknek a stressz. Szerencsére ezeket már különböző termékekkel enyhíthetjük, ilyenek például az Agyserkentő.hu oldalán található hangulatjavítók.

A veszekedések többségénél eljön az a pont, amikor az egyik fél már nem vesz aktívan részt a vitában, és teljes csendbe burkolózik. Nem folytatja az érvelést, valamint a partner érveire sem reagál. Ez a módszer az, amit csenddel verésnek nevezünk. Sajnos sok esetben hajlamos az ember olyan szavakat, mondatokat mondani egy-egy hevesebb vita során, amit amúgy, átgondolt és higgadt körülmények között egyáltalán nem mondana ki vagy fogalmazna meg.

Könnyen megsértődhet az egyik fél egy ilyen átgondolatlan megjegyzés miatt, így seb keletkezhet a kapcsolatban. Ugyanilyen sebeket tud okozni az is, ha teljes csendbe burkolózunk. Ezáltal a "csenddel vert" fél azt érezheti, hogy az ő véleménye, mondanivalója, érzelmei egyáltalán nem fontosak. Erre szokás mondani azt is, hogy olyan, mintha a falnak beszélne.

Felmerül a kérdés, hogy mégis miért tud annyira fájni a csend, amikor tulajdonképpen semmilyen sértő megjegyzés, kifejezés nem hagyja el az ember száját?

Több kutatás is van a témában

Pszichológusok hada kutatja évek óta, hogy miért tud két ember kapcsolatában káros vagy egyenesen sértő lenni a csend alkalmazása. Már mindenki átélte azt egy-egy vita során, hogy nagyon meg tud viselni az, ha a másik fél még szóra sem méltat. Ezzel a módszerrel az "áldozatban", aki semmilyen választ nem kap, felerősödik a társadalmi kirekesztettség érzete. Egyszerűen nem tudjuk elfogadni azt, ha valaki egyáltalán nem szól vissza, nem reagál ránk.

A csend sokkal több metakommunikációval jár együtt, mint azt elsőre gondolnánk. Nemcsak egyszerűen szóbeli választ nem kapunk, hanem az esetek többségében a szemkontaktus is teljesen megszűnik, sőt, a "csendestárs" kifejezetten kerüli is azt.

Láthatatlannak érezzük magunkat, de van értelme egyáltalán?

A szemkontaktus teljes megszűnésével nemcsak az alapvető kommunikáció lehetetlenül el, hanem a szenvedő fél önértékelése is csökken, valamint a növekvő stressz miatt egyes esetekben a "hangosabb fél" agresszívabban is hajlamos fellépni. Kevés esetben tud hasznos lenni a módszer, leginkább akkor, ha egy komolyabb összeveszést akarunk elkerülni. A kommunikáció az alapja mindennek.